Tunyacsáp
Lehet, hogy negyven évesen nem kéne, de egyszerűen imádom. Pihent agy, a homokozóban két marokkal a homok szórása bugyuta, semmit sem tudó vigyorral, minden mindegy (anything goes). Ezek jutnak róla eszembe. A legjobb dolog Beavis és Butt-.head óta.
A Napi Ászban megjelent cikket átvette az Esti Hírlap is, a szokásos névírási figyelmetlenséggel. Emiatt (és nem magam kapcsán) már pampogtam a Stop! egyik cikkénél, a hozzászólásokban.
Ma kellett volna megjelennie a Blikk interjújúnak képekkel. Hát egyelőre ez nem történt meg. Ezért most ideteszem az eredeti riportot a válaszaimmal. Nem tudom, mi lesz majd a megjelent változatban, legalább ennyi előnyötök legyen.
- Miért döntöttél úgy, hogy visszatérsz eredeti foglalkozásodhoz?
Nem szerettem volna a bizonytalanra hagyni a bevételeimet, főleg, hogy most már nem csak magamra vagy a páromra kell gondolnom.
- Mióta dolgozol ismét a banki életben?
Áprilisban kezdtem ismét.
- Mellette gondolom jársz fellépni is. Milyen gyakran?
Az utóbbi időben az élő zenekaros fellépések a gyakoribbak. Három zenekart működtetek: egy érdekes, furcsa és nagyon táncolható zenét játszó blues-triót, a Someday Babyt Mazurta János tubással és Kárpáti Zoltán dobossal; egy csak saját számokat játszó, magyar nyelvű programot előadó karcos funkzenekart (itt vagyunk vagy nyolcan); és benne vagyok egy Jamiroquai-feldolgozásokat játszó partibandában, ami rajtam kívül a Brownfield zenekar tagjaiból áll. Ez utóbbi tagja Walkó Csaba, aki a Megasztár hármas szériájában volt vigaszágas versenyző. Vannak úgynevezett félplayback-felkéréseim is, amikor nincs velem zenekar. Az ének ilyenkor is élő.
- Szerinted nehéz ma egy zenésznek boldogulnia?
Igen, de nem nehezebb, mint az élet egyéb területein érvényesülni. Élelmesnek kell lenni, több fronton kell mozogni. Ugyan fontos, de nemcsak a koncertezés, tévészereplés lehet az érvényesülés formája. Nem unatkozom: lemezt készítek a blues- és a funkzenekarral egyaránt, benne vagyok Balahoczky István (Pilu) zenészbarátommal egy rajzfilmhez készülő zene írásában, de készítettünk és készítünk együtt reklámzenéket is. Walkó Csabival pedig Tóth Vera legutóbbi lemezére "szállítottunk" egy nótát, a "Ne hidd el"-t, sőt, tervezünk egy közös zenei prodzsektet is létrehozni. A funkzenekarral néhány hónap múlva megjelenik egy bemutatkozó anyag Londonban. Sok a munka szerencsére.
- Mit szólnak a kollégák, hogy velük dolgozol? Nem furcsa nekik?
Szerintem ez egy háromnapos csoda, hamar megszokják. Sokan ismertek már korábbról is, akik meg nem, többé-kevésbé ők is tudták, hogy sokáig a banknál dolgoztam.
- Kértek már autogrammot tőled a munkahelyeden?
Igen, előfordult, de közel sem általános. Főleg másoknak kérnek autogrammot, legalábbis ezt mondják.
- Mennyit foglalkozol a gazdasági kérdésekkel?
Mindig is újságolvasó voltam, az interneten is figyelem a híreket, érdekelnek a társadalmi kérdések, könyveket is olvastam ilyen témákban. Van is véleményem mindezekről, de inkább amolyan "szobapolitikus" vagyok. A gazdasági kérdések is ennek megfelelően foglalkoztatnak.
- Hogy érint a gazdasági válság?
Szerencsére van állásom, zenei téren is kapok feladatokat. Nemrég vettünk egy családi autót a szerelmemmel. Nincs krach, de oda kell figyelnünk.
- Hogy ismerkedtél meg a pároddal?
Amolyan zenész-módra, egy koncert alkalmával ismerkedtünk meg.
- Rögtön elfogadtad a gyermekeit?
Nem is ez a fő kérdés, hanem, hogy ők elfogadnak-e engem. Azt hiszem, természetes, hogy egy harmincas nőnek vannak gyermekei és habár azelőtt nem szerepelt az életemben a saját család, nagyon örülök, hogy így alakult és a fiúknak amolyan botcsinálta papája lettem. Nagyon büszke vagyok rájuk. Peti már javában iskolás kitűnő bizonyítvánnyal és eredményes sportoló: a múlt hétvégén aranyérmes lett egy nemzetközi karateversenyen. Ádám még ovis, de hihetlen okos: már olvas, számol, logikai játékokat ismer, csak ámulunk. Egyébként meg nézzétek a képet, az a válaszom.
- Szeretnétek közös gyermeket?
Már sokszor szóba került, de még nem döntöttünk. De egyébként igen, szeretnénk.
- Terveztek esküvőt?
Igazából a jelenlegi életünkkel, életformánkkal elégedettek vagyunk, az esküvő nem változtatna ezen. De elképzelhető, hogy lesz.
- Hogy látod magad 10 év múlva?
Ha hasonló szeretetben, szerelemben tudok élni, mint most, nem lesz panaszom. Ha ezen túl még a zenei terveim is megvalósulnak, akkor meg végképp nincs mit kívánnom. Higyjétek el, ez nem kevés.
Tegnap ilyen zenéket hallgattam:
